Kronometer.

Órákról, mindent

Omega Speedmaster Moonwatch 145.022

1969 július 20-án nem csak Neil Armstrong és Buzz Aldrin léptek a Holdra, hanem egy Omega Speedmaster Professional. Pre-Moon.

 

A Holdra szállást és az “űróratörténelmet” -amik nem keverendő fogalamak- orológiai szempontból érdekes viták és kedves tévedések övezik. Ki tudja, hogy valójában milyen óra járt egészen pontosan először az űrben, vagy a holdon. Elvégre a közbeszédet, és a gyűjtők között elterjedt városi legendákat sokszor nem is olyan nehéz megdönteni, mint ahogy a Rolex Explorer, a hegymászók órája sem az első volt az Everesten.


NASA jóváhagyó dokumentum egy Apollo programban használt Speedyről – forrás: timeandwatches.com

Az első legenda máris az időbeniséghez kapcsolódik. Az ST105.012 és a 145.012-es modell gyakorlatilag megegyeztek, minimális frissítések okán kapott ’65 körül új referenciaszámot a típus, ezeket a modelleket mindenki Pre-Moon, tehát Holdra szállás előtti modellként emlegeti.


Omega Speedmaster Professional ST105.012 Pre-Moon – ami valójában Moon. – Forrás: bulangandsons.com

1968-ban, tehát a landolás előtt egy évvel jelent meg a frissített, újabb, 145.022-es referenciaszámú modell. A valamennyire téves Pre-Moon elnevezés abból a szempontból tréfás tévedés, hogy bár tényleg a Holdra szállás előtti években készült típusok ezek, de Neil Armstrong és Buzz Aldrin az ST105.012 és 145.012-es modellt viselték. Szóval a Pre-Moon modell volt a valós Moonwatch, legalábbis, ami először járt a Holdon.


145.012 Step dial, azaz lépcsős számlapos, a ritka, lapos szemes szíjjal. – Forrás: Fratellowatches.com

Hogy az elmúlt nagyjából ötven évben hány különböző modellje volt a Speedmaster családnak, összeszámolni is nehéz (70 körül), viszont a Speedmaster Professional Moonwatch az a típus, amiben a legkevesebb változás történt, egészen a Holdra szállás előtti ST105.012 óta.

Omega Speedmaster Professional 145.022

Ahogy a Rolex Explorernél is átéreztük, hogy milyen mélyen adhat át nekünk egy óra, vagy egy típus története vélt, vagy valós érzéseket, és képzelhetjük magunkat hegymászónak az Explorerrel a csuklónkon, Ulysse Nardin 1846 Marine Chronometerrel vitorláskapitánynak, úgy a Speedmaster Professional-lel űrhajósnak. A történet és misztikum, ami övezi a múltját és történetét egészen más színben képes feltüntetni a típust.


Omega Speedmaster Professional 145.022

Minden részletre kiterjedő könyv született róla, fogalommá vált a “Speedy Tuesday” (magyarul Speedmaster-kedd), nemzetközi órás-magazinok váltak már-már egyértelműen Speedy-függőkké és mindeközben egy 60-as években fejlesztett, azóta módjával “reszelgetett” -de érdemben igazából nem változott- kézihúzós szerkezettel szerelt, alig vízálló, könnyen karcolódó plexi üveges óráról beszélünk, amit valójában minimális módosításokkal -és már opcionálisan zafírüveggel- napjainkban is gyártanak.


145.022 oldalról. Ismerve a modell történetét, akaratlanul is egy korabeli űrhajóra asszociálhatunk.

Az ilyen, és ehhez hasonló modellek miatt nem lehet teljesen racionálisan tekinteni az órázás világára, ugyanúgy kialakulhatnak megmagyarázhatatlan szerelmek, mint az élet más területein.

A 145.022-ben mutatkozott be a bonyolultabb, mondjuk úgy, elegánsabb, oszlopkerekes cal.321 helyett a cal.861, 18.000 helyett már 21.600-as óránkénti lengésszámmal, aminek a pontosság látta legnagyobb előnyét. Kis bátorsággal mondhatjuk, hogy napjainkban is ez a szerkezet, legalábbis ennek a frissebb, szebben finiselt változata hajtja a Speedy-ket, az Omega által megadott 0- +10 másodperces napi megengedett járáseltérésen belül. A 3 óránál elhelyezett segédszámlap egy félórás percgyűjtő, 6 óránál a 12 órás óragyűjtőt találjuk, és 9 óránál a folyamatos másodpercet. Említeni sem kell talán, hogy a nagy, központi másodpercmutató a stopperhez tartozik.


Az 1968 óta használt cal. 861 – Forrás: google.com

Jelen modell közvetlen elődei, tehát a valóban a Holdon járt Pre-Moon modellek alapozták meg azt a tokformát, ami az Omegákra, de a Speedmasterre kifejezetten jellemző. Az ST105.012 volt az első, 1963-ban, ami már a ma is használt 42 milliméteres tokot kapta, a csavart tokfülekkel, amit házon belül “Lyre tokfülnek” neveznek. A másik, tokkal kapcsolatos újítás az aszimmetrikus kialakítás volt. Ezt a változtatást elsősorban a NASA jelentései eszközölték, amikben a védelem nélküli nyomógombokat és koronát sérülékenynek ítélték a szakemberek. Az új, csavart tokfüles, aszimmetrikus tok esetében a korona és a nyomógombok enyhén süllyesztettek, sokkal kisebb az esély a sérülésükre.

A cikk tovább folytatódik ha IDE kattintasz.

A bejegyzés trackback címe:

https://kronometer.blog.hu/api/trackback/id/tr1312923975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Kronometer.

Órákról, mindent. Hírek, újdonságok, tesztek, történelem, technológia és vélemények az órák világából kezdőknek és haladóknak egyaránt.

Friss topikok

süti beállítások módosítása